Egregyi szőlőhegy és pincesor.

Az egregyi városrész, amely Hévíz központjától 1,5 kilométerre fekszik, nemcsak az Árpád kori templomról, hanem szőlőkultúrájáról is ismert.

A borászatnak a római időkig visszanyúló hagyománya van, amikor a szőlőtermesztést ezen a vidéken meghonosították. Az Árpád korban élő magyarok a földművelésnek ezt a fajtáját tovább ápolták, amit egy 1221-ben kelt oklevél is tanúsít.

A török időkben a középkori falu elpusztult, elnéptelenedett, de a XVIII. század elején német telepesek betelepítésével pótolták a népességet. Ők elődjeikhez hasonlóan folytatták a tradicionális, Balaton környéki szőlőtermesztést. Ehhez kiváló adottsággal rendelkezett a térség: a meleg, sőt néha tüzes talaj az előnyös klimatikus viszonyokkal együtt kiváló borok termelését garantálta és garantálja most is, amelyhez a helyi lakosság munkaszeretete is hozzájárult.

A borvidék jellegzetes fehérbor-termelő táj, de telepítettek néhány vörösborszőlő-tőkét is. A környék legelterjedtebb fajtái: az olasz rizling, a szürkebarát és a rizlingszilváni, de megtalálhatók a zöldveltelini, és a muskotályok is.

Az egregyi szőlőhegyet 1998-ban minőségi bortermelő hellyé, az itt termő borokat pedig balatoni tájjellegű borokká nyilvánították.

A hévízi bor népszerűsítését a város vezetése is fontosnak tartja és tartotta a korábbi években is, ezért 2007 márciusában első ízben megszervezték a Hévíz Város Bora Választást, mely innentől kezdve minden évben megválasztásra került.